A versenyzők valamennyien meghatódva fogadták a szurkolóktól feléjük áradó szeretetet, a gyerekek aláírásért ostromolták a londoni ötkarikás játékokat megjárt hősöket, mások csak gratuláltak, vagy boldog mosollyal nyugtázták, hogy szemtől szembe, életnagyságban is láthatják a televíziós közvetítéseken megcsodált nagy bajnokokat.

A szegedi sportolók ezután a csongrádi megyeszékhely felé vették az irányt, ahol szintén hatalmas tömeg fogadta őket a Széchenyi téren. A színpadra itt is egyesével szólították fel a sportolókat, edzőket, köztük a Pick Szeged kapitányát, az olimpián 4. helyen végzett magyar csapat szélsőjét, Vadkerti Attilát, és edzőjét, Skaliczki Lászlót.

Rajtuk kívül az ötkarikás játékokat egy ezüst-, és egy bronzéremmel záró Douchev-Janics Natasa, a hatodik helyen végzett – pekingi győztes Vajda Attila és a Szegedi Lelkesedés SK súlyemelőjére, a +105 kilogrammos súlycsoportban 11. helyet szerző Nagy Péter vett részt.

A Pick Szegedet három jelenlegi kézilabdázója képviselte az olimpián a magyar együttesben. Rajtuk kívül a svéd és a szerb keretben lehetett még találkozni szegedi kézissel. A már említett Vadkerti mellett a kapus Mikler Roland és a beálló Zubai Szabolcs volt tagja a keretnek.

A dánok elleni bemutatkozó meccsen mindhárman szerepet kaptak, Zubai két, míg Vadkerti egy góllal vette ki a részét a kiváló magyar teljesítményből, ami azonban csak kétgólos vereségre volt elég az Európa-bajnok ellen.

A következő, Dél-Korea elleni összecsapáson Vadkerti ismét egy gólt szerzett, míg Zubai háromszor volt eredményes. A meccs azonban a parádésan védő Miklerről szólt, aki több jelentős bravúrral járult hozzá a magyar sikerhez.

A horvátok ellen a rutinos szélső ugyan háromszor is eredményes tudott lenni, de ez sem segített, hiszen sima, hatgólos vereség lett a vége. A spanyolok ellen ismét mindhárman szerepet kaptak, és Zubai hiába lőtt három gólt, súlyos vereség lett a vége.

A szerbek elleni volt az egyetlen olyan meccs az olimpián, amikor egyikük se talált a kapuba, ennek ellenére mindkét mezőnyjátékosunk rengeteget tett a továbbjutás szempontjából létfontosságú győzelemért.

Az Izland elleni történelmi győzelemből csak Zubai vette ki a részét, ő háromszor talált a skandináv kapuba, és a győzelem után úgy tűnt olyan felfokozott lelkiállapotban játszotta végig a meccset, hogy akár egy grizzly medvét is szét tudott volna tépni.

A svédek elleni elődöntőben Mikler kezdett a kapuban, míg Vadkertinek csak percek jutottak. Zubai ugyan többet volt a pályán, de a hatalmas svédek között kevés értékelhető labdát kapott, így végül csak két góllal zárt.

A horvátok elleni bronzmeccsen háromszor volt eredményes, és Vadkertinek is sikerült góllal búcsúznia Londontól.