A férfi kézilabda-válogatott kiharcolta a részvételt a londoni olimpián, így a férfi és női vízilabda-válogatott mellett az egyetlen olyan labdás csapat, amely szerepelhet az ötkarikás játékokon.

Legjobb férfi kézilabdázóink nyolcadik alkalommal vehetnek részt olimpián. Eddig négy negyedik hely volt a legjobb szereplésünk, míg a világbajnokságokon ezüstérem, Európa-bajnokságon pedig középdöntő volt a csúcs. A legutóbbi olimpiai részvételünkkor éppen a PICK-Szeged jelenlegi mestere Skaliczki László volt a magyar együttes kapitánya.

Az első kézilabda tornát az 1936-os berlini olimpián rendezték, összesen hat csapat részvételével. A magyar együttes bemutatkozása nem sikerült jól, hiszen első meccsén 22-0-ra kikapott a házigazda Németországtól. A folytatásban 7-2-re verte az Egyesült Államokat, de a négyes döntőben Ausztria, Svájc és Németország – akkor már csak 19-6-ra - ismét jobbnak bizonyult, így „csak” a negyedik helyen végzett a magyar együttes.

A következő részvételre újabb 36 évet kellett várni, hiszen a magyar együttes olimpián legközelebb csak Münchenben lépett pályára. A 16 csapat részvételével megrendezett tornán a csoportkörben az USA és Japán elleni magabiztos győzelem mellett elfért a Jugoszlávoktól elszenvedett kétgólos vereség, a továbbjutás így sem forgott veszélyben.

A folytatás azonban már nem volt ilyen fényes, hiszen a középdöntőben az NSZK és Románia is jobbnak bizonyult, majd a hetedik helyért vívott párharcban Svédország egy góllal verte a mieinket, így maradt a 8. hely.

Négy évvel később az 1976-os montreali olimpián a 12 résztvevőt két 6 csapatos csoportba sorsolták. Körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportok azonos helyein végző csapatai játszották egymással a helyosztó mérkőzéseket.

A magyar együttes ötven százalékos teljesítményt ért el csoportjában, mivel Romániától és Lengyelországtól kikapott, Csehszlovákiát és az USA-t viszont legyőzte. Így az ötödik helyért mérkőzhetett, ott azonban 21-19-re kikapott az akkori címvédő Jugoszláviától.

Az 1980-as moszkvai „csonka” olimpián a négy évvel korábbihoz hasonló volt a lebonyolítási rend. A mieink a lengyelekkel és az NDK-val döntetleneztek, a csoport többi tagját – Spanyolország, Dánia, Kuba – azonban legyőzték, így a második helyen végeztek és a bronzéremért mérkőzhettek. Ott azonban 20-18- arányban alulmaradtak a románokkal szemben, így ismét érem nélkül maradtunk.

1988-ban Szöulban két vereséggel kezdtünk – Dél-Korea, Csehszlovákia -, a folytatásban azonban legyőztük az NDK-t, Spanyolországot és Japánt, és a csoportban a második helyen végeztünk. A koreográfia a megszokott volt: ismét bronzmeccs, ismét a jugoszlávok, ismét vereség és ismét a negyedik hely.

Négy évvel később aztán megtanultuk becsülni a negyedik helyet is, hiszen már a csoportkörben három vereséget szenvedtünk – Svédország, Izland és Dél-Korea bizonyult jobbnak –csak Csehszlovákiát és Brazíliát sikerült legyőzni. Így csak a hetedik helyért mérkőzhettünk, ott azonban 23-19-er legyőztük a románokat.

A barcelonai szereplés után aztán hosszabb szünet következett, hiszen legközelebb csak 2004-ben Athénban szerepeltünk az ötkarikás játékokon. A lebonyolítás annyiban változott, hogy a 12 résztvevőt két 6 csapatos csoportba sorsolták, ahol körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportból az első négy helyezett jutott tovább az negyeddöntőbe, onnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna.

A Skaliczki László által dirigált magyar csapat a csoportjában remekelt, hiszen a görög, brazil, egyiptomi hármas mellett legyőzte az esélyesebbnek tartott németeket is, és csak a franciáktól kapott ki, így a második helyen végzett. A negyeddöntőben Dél-Korea sem tudott a mieink útjába állni, az elődöntőben azonban már nem bírtak Pásztorék a későbbi győztes horvátokkal.

A kétgólos vereség azt jelentette, hogy a bronzért játszhattunk az oroszokkal, akik a horvátokhoz hasonlóan két góllal jobbnak bizonyultak, így negyedik lett a magyar együttes. A horvátok a döntőben azt a Németországot verték, melyet a csoportkörben a mieink is legyőztek.